Sztorizgatás, élmények mesélése közben gyakran használom azt a kifejezést, hogy az „egyik menyasszonyom/vőlegényem”, amit sokan elég viccesnek is tartanak. Persze abszolút monogám vagyok, nem erről van szó. Inkább arról, hogy igyekszem a pár és a fotós közti szoros kötődést, baráti kapcsolatot megteremteni.
Sokan gondolhatják, hogy ez meg van játszva, mert az embernek nem lehet mindenki szimpatikus…
Valóban nem lehet mindenki az, de én hiszek abban (és eddig igazam is van), hogy a párok akik engem választanak fotósukként, azok a képeimen, a blogomon keresztül éreznek egyfajta szimpátiát. Ez a szimpátia aztán a személyes találkozó alkalmával kiteljesedhet, és az esküvő napjára már szinte barátokként találkozunk a készülődésnél.
Ez fontos pillére a jó képek elkészítésének. Ha nem szimpatikus a fotósod, ne várd, hogy jók legyenek a képek, amit rólad készít. Ki szeretné, ha a nagy napon egy olyan ember állna mellette a legfontosabb pillanatoknál, akivel nincs egy hullámhosszon?
Tomi